Békemeneteltem...

Magyarországot alaptalan támadások érték az utóbbi időben. A támadások kiváltó oka az lehetett, hogy Orbán Viktor és kormánya a döntéseiben az emberek érdekét és nem az ország leigázására, gyarmatosítására törő nemzetközi pénzügyi érdekcsoportok akaratát tartotta szem előtt, ezért ezek az érdekcsoportok minden eszközt bevetettek, hogy Magyarországot, a magyar kormányt befeketítsék és az országot gazdaságilag elszigeteljék.

 

Az Orbán kormányokkal valahogy úgy vagyok, hogy ilyenkor érzem azt igazán, hogy Magyarország az anyaország. Nehéz tudományosan meghatározni, hogy miért érzek így, de ilyenkor egyszerűen jól érzem magam, ha Magyarországra megyek (érdekes, hogy a Gyurcsány kormány idejében ennek pontosan az ellenkezőjét éreztem). Persze, vannak olyan objektív tényezők, mint például a magyar állampolgárság kérdése, amelyek segítenek fokozni ezt az érzést, hiszen azt jelzik, hogy az anyaország figyel ránk, külhoni magyarokra.

 

Látom, hogy mi folyik Romániában és látom, hogy mi történik Magyarországon. A két ország összehasonlítása nagyszerűen szemlélteti a kialakult helyzetet. Románia behódolt a Nemzetközi Valutaalapnak és a többi nemzetközi pénzügyi érdekcsoportoknak, akik úgy jönnek, mintha segíteni akarnának, de a "szinfalak mögött" tulajdonképpen nem akarnak egyebet, mint igába dönteni az országot, s ezt a legkönyebben úgy érhetik el, ha jó sok pénzt adnak nekünk kölcsön, olcsón, mert tényleg alacsony a kamat, de ez nem más csupán, mint a mézesmadzag. A lényeg ugyanis nem a kamat, hanem a kölcsön visszafizetése, amely belátható időn belül szinte lehetetlen. Így tehát a kölcsön nem más, mint az adott ország, jelen helyzetben Románia, vételára, hiszen ettől arrafele a kezükben vagyunk, s úgy kell táncoljunk, ahogy ők diktálnak...

 

Magyarország, pontosabban az Orbán kormány nem kedveli ezt a "táncot" ezért ellenállt és a gazdasági válság kezelését nem a "jóakaratú pártfogók" által sugallt olcsó (és mégis nagyon drága) kölcsönökkel próbálta orvosolni, hanem inkább plusz adót vetett ki a bankokra illetve a multinacionális cégekre azért, hogy a költségvetés hiányát fedezni tudja. S még a MOL részvényeket is visszavásárolta, hogy ne egy idegen kezében legyen egy ilyen stratégiailag fontos iparág. Sőt, még azt is meg merészelte csinálni, hogy a magán-nyugdíjpénztárakat is visszaállamosította, mert csak az állam a garancia arra, hogy az emberek egy életen át összegyüjtött pénze nem veszik oda, ha egy ilyen magánintézmény csődbe megy. Egy szó mint száz, Orbán és kormánya sokszorosan áthúzta a nemzetközi pénzügyi érdekcsoportok számításait...

 

Az intézkedések "eredménye" nem sokáig váratott magára: Romániában, ahol a válságkezelés úgy valósult meg, hogy  az ország óriási hitelt vett fel az említett nemzetközi pénzügyi intézményektől, és cserében példátlan megszorító intézkedésekre kötelezte el magát, a pénzügyminiszter (aki egyébként véleményem szerint a forradalom utáni periódus egyik leggyengébb pénzügyminisztere) megkapta az "év európai pénzügyminisztere" címet. Magyarország ellenállt, ezért a lefizetett nemzetközi média Orbánt diktátornak kiáltotta ki.

 

S azt sem kell elfelejtenünk, hogy az Orbán kormány volt a kezdeményezője annak az Alkotmánynak, amely példaértékű lehetne egész Európa számára, hiszen a keresztény értékrendre, a család és az emberi méltóság fontosságára, a nemzet szellemi és lelki egységre, a munka becsületére, a szegények és elesettek védelmére helyezi a hangsúlyt. Csakhogy Európa értékrendje közben "elkorcsult", mert a háttérben manipuláló gazdasági érdekcsoportok számára nem előnyös, ha az embereknek jól kikristályosodott értékrendje van. Mindig könnyebb manipulálni a tudatlan, elvek, értékrend nélküli embert. Ezért az Alkotmányt is sok bírálat érte, véleményem szerint megalapozatlanul.

 

Ezekben a nehéz pillanatokban úgy éreztem, hogy nekem is ki kell állni az anyaország melett, az Orbán kormány melett, hiszen meggyöződésem, hogy helyesen jártak/járnak el. Ezért vettem részt 2012 január 21.-én a budapesti  Békemeneten és nem bántam meg, hiszen felemelő érzés volt az óriási tömeggel "hömpölyögni" a Hősök terétől az Országházig. És jó érzés volt látni, hogy rengeteg erdélyi ember érez hasonlóan mint én. Amikor sógorommal  a térre érkeztünk egyből észrevettünk egy "Sepsiszentgyörgy" feliratú táblát. A tulajdonosa nem volt más, mint a sepsiszentgyörgyi Wagner Pali bácsi, aki, habár mankóval jár, mégsem tudott otthon maradni. A tábla vonzotta jelenleg Magyarországon élő szentgyörgyieket (is), akik szép számban összegyültek körülöttünk. Aztán csatlakoztunk Szotyori Nagy Áron (Magyarok Világszövetsége) csapatához, akik egy óriási székely zászló alatt szintén a közelben várták az indulást, és így, együtt vonultunk az Országházig, ahol találkoztunk az EMNT csapatával is.

 

Több százezer magyar ember volt az utcán. Több százezer magyar ember érzett késztetést arra, hogy megvédje az országát és kiálljon a kormánya melett.

 

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!!!

 

 

PS.(mert nagyon zavart és el kell mondjam): Sajnálom, hogy az egyik romániai magyar párt tulbuzgóságában "kitiltotta" az RMDSZ minden tagját a budapesti felvonulással párhuzamosan zajló sepsiszentgyörgyi szimpátia tüntetéséről, hiszen a Békemenet véleményem szerint nem pártokról, hanem elvekről szólt. Az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások nem igazán segítik elő a magyar összefogást (erről bővebben itt).