Gondolatok az egység fontosságáról (2011.10.19. -i sajtótájékoztatóm anyaga)

Mai sajtótájékoztatómat egy mesével kezdem.

 

Ezt a mesét Lev Tolsztoj írta és a másodikos olvasókönyvemben volt benne. És nem véletlenül mondtam el, hiszen az erdélyi magyar politikai pártok porondján is van három fiú, akik idejük nagy részét azzal töltik, hogy egymással civakodnak, veszekednek, szurkálódnak, és sehogy, vagy csak nagyon ritkán tudnak egyetértésben élni.

 

A mesétől eltérően, sajnos, ezeknek a fiúknak (testvérek, mert ugyan az a magyar vér csörgedezik ereikben) nincsen egy apjuk, aki elmondja, megmutassa nekik a vesszőnyaláb példáját és megtanítsa őket az egységben rejlő erőre. Maguktól kell rájönniük az egység erejére, mert félő, hogy másképp jön valaki és mind a vesszőnyalábot alkotó szálakat,  egyenként derékba töri őket.

 

Mi, romániai magyar politikusok, meg kell találjuk az összefogás fele vezető utat, meg kell teremtsük az egységet, mert ha nem, akkor, mint a mesebeli vesszőket, derékba törnek minden egyes erdélyi magyar pártot és ezzel derékba törik tulajdonképpen az erdélyi, a romániai magyarságot. És higyjék el, ez nem akar egy nacionalista, románellenes diskurzus lenni, de sajnos, ott ahol vagyok, a bukaresti politikában, azt kell tapasztalnom, hogy még most, a XXI.-k század elején is sokan vannak akik nem akarják elismerni, hogy mi, magyarok itt élünk ezeken a tájakon már több mint ezer éve, együtt a román és a más nemzetiségű emberekkel, és éppen ezért, alig várnak már arra, hogy köztünk feszültségek legyenek, hogy minél könyebben térdre lehessen kényszeríteni minket, minél könyebben be lehessen olvasztani minket. Ezért van az, hogy például a régióátszervezés kapcsán minden lehető variánsot felajánlottak nekünk, csak azt nem akarják elfogadni, ami természetes, a három, többségében magyarlakta megye együvé tartozását. (de beszélhetnénk itt az illyefalvi címer körüli bonyodalmakról vagy a kisebbségi törvény elódázásáról is...) Pontosan az elöbb felsorolt érvek miatt mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy mint a mesebeli fiuk, veszekedjünk, vitatkozzunk egymással!

 

Csak példaként említem, azon vitatkozni nap mint nap, hogy mit mutat egyik vagy másik felmérés (a kampány közeledtével egyre több felmérés), hogy kinek hány százaléka van, az véleményem szerint nagyon kártékony dolog. Miért? Hát azért mert félő, hogy annyira belelovalljuk magunkat ebbe, hogy elfelejtjük, hogy mit is osztunk tulajdonképpen. A 7%-nyi magyarságot. 7%-nyi magyarság a 93%-os román tengerben. Erről beszélünk. Ezt osszuk mi. Jól hangzik, hogy az egyiknek ennyi, a másiknak annyi, a harmadiknak meg amannyi százaléka van, de tulajdonképpen mi a 7%-ot próbáljuk eképp feldarabolni, a másfél millió magyart osszuk 3 csoportba és ezzel nem teszünk egyebet, mint tálcán kínáljuk a lehetőséget az igazi ellenfélnek arra, hogy minket, erdélyi, romániai magyarokat, derékba törjön, térdre kényszerítsen, és hátradölve szemlélje ahogy lassan megszűnünk létezni.

 

Éppen ezért nekünk félre kell tenni minden egyebet, és csak arra összpontosítani, amit egyébként mindhárom erdélyi magyar párt alapító okírata tartalmaz, a magyarság képviseletére. Tudom, csábító az önkormányzati és parlamenti jelenlétből származó hatalom, az esetleges  kormányzati jelenlétből származó hatalom, vagy a parlamenti jelenlétből származó pártfinanszírozás, de ez nem lehet sem motiváló tényező, sem cél. Az egyedüli cél csak a magyarság érdekének a képviselete lehet! A magyarság érdeke pedig nem más, mint az egység!

 

Amikor nap mint nap konfrontálódunk, akkor mindig magunk után hagyunk egy-egy téglát, és a sok tégla lassan áthatolhatatlan fallá alakul. Minél tovább tart ez az egymásnak feszülés, annál nehezebb lesz majd megtalálni az átjárást ezen a falon, annál nehezebb lesz megvalósítani azt az összefogást, ami erőt ad nekünk a folyamatos megpróbáltatások elviselésére és egyetlen garanciája az erdélyi, romániai magyarság közép és hosszutávú fennmaradásának!